2020-ban a Ferrari csak árnyéka önmagának, annak a legendás istállónak, amely 15 egyéni és 16 konstruktőri világbajnoki címet szerzett. De mi vezetett idáig, honnan ered a probléma forrása, mi okozhatta ezt a mélyrepülést? Erre keressük majd a választ a történet minden aspektusát megvizsgálva.
Előzmények
A sztori 2007-ben kezdődött, amikor a Schumacher korszak egyik sikerkovácsa, a francia származású Jean Todt távozott a csapatvezetői székből és habár egy további évre még fenntartották a tempójukat, utána 2009-ben és 2014-ben se tudtak átlendülni a szabályváltozások adta nehézségeken és kihívásokon. De ne rohanjunk ennyire előre, maradjunk még 2009-ben, amikor azért sikerült a 4-ik helyre menteni Kimi Raikkonen kiegyensúlyozott teljesítményével, de a csapat igazából csak Alonso érkezése után kapott igazi vezetőt, az már egy másik kérdés, hogy ez jót jelentett-e az olaszoknak. Két alkalommal is 3 ponttal maradtak el az egyéni cím megszerzésétől, idővel a Scuderia és a spanyol kétszeres bajnok kapcsolata megromlott a sikertelenségek után. 2014-ben aztán jött a nagy váltás, hiszen a Fiat csoport és a fiatalabb, új generációs befektetők nyomására beadta lemondását Luca di Montezemolo, aki akkor már 23 éve ülhetett az elnöki székben és nem csak kirázta a porból a Ferrari márkát, de a csődközeli állapotokról egy sikercéget csinált és a királykategóriában is számtalanszor felértek a csúcsra. Őt viszont az a Sergio Marchionne követte, aki ugyanezt megtette a Fiat csoporttal, amit egy hatalmas vállalattá formált azzal, hogy felvásárolt olyan nagy márkákat mit például a Chrysler vagy a Jeep. Az új vezető első lépése volt elküldeni Fernando Alonsot és a helyére hozni a négyszeres világbajnok Sebastian Vettelt, aki a csúcstartó példakép Michael Schumacher után természetesen két kézzel ragadta meg a lehetőséget. Ráadásul a Ferrari egy teljesen megújult komplexummal, gyárral és technikai gárdával várta a német bajnokot, a csapatfőnöki székbe pedig Maurizio Arrivabene került.
Arrivabene két arca
Az olasz topmenedzser vezetésével a Ferrari mindössze 2 év alatt elkezdett jól teljesíteni és már a konstruktőri bajnokságban is szorongatta a Mercedest. Arrivabene irányítása alatt ráadásul a csapat nem csak a pályán volt ütőképes, de végre volt egy erős identitása és tartása a Scuderiának. Időközben pedig, pontosan 2016 közepén megérkezett a technikai csapat élére Mattia Binotto, akinek a vezetésével, ha kisebb hibákkal is (lásd 2017 Suzuka, Vettel utolsó esély elúszása a bajnoki címre), de egy gyors és innovatív autóval tudtak elő rukkolni.
2018 nyarán hirtelen elvesztették elnöküket, hiszen Sergio Marchionne, meghökkentő hirtelenséggel, hosszan tartó betegeskedés után elhunyt, ami nem kis űrt hagyott a márka vezetésében. A vezetés pedig megosztva került Louis C. Camilleri és John Elkann (Annak a Giovanni Agnelli dédunokája, aki a Fiat (Fabbrica Italiana di Automobili Torino) nagyvállalatot megalapította 1899-ben) kezébe. 2019 januárjában aztán bejelentették, hogy nem hosszabbítják meg Maurizio Arrivabene szerződését és érkezik az akkor 21 éves szupertehetség Charles Leclerc is.
kép: racingline.hu
Miután ez megtörtént, felszínre jöttek olyan híresztelések is, miszerint az olasz csapatvezető nem is volt olyan jó menedzser, hiszen a fontos döntéseket igazából az elnök hozta meg, ő pedig csak nyomás és feszültség alatt tartotta a csapatot, hiszen állításuk szerint ezzel kompenzálta azt, hogy egyáltalán nem értett ahhoz mit is kellene csinálnia. Ehhez érdemes tudni azt, hogy ő egyébként tényleg a Forma-1-en kívülről érkezett a csapathoz, vezetői pozíciókat töltött be a Philip Morris International vállalatnál és elnökségi tag a Juventus Football Club S.p.A. futball klubnál is, de ez még közel sem jelenti azt, hogy nem értett ahhoz, hogy hogyan kell humánmenedzser szempontból megközelíteni egy csapatot. Sőt jó példa erre Toto Wolff, aki szintén kívülről érkezett, igazából csak egy befektető volt, akinek ma is rengeteg érdekeltsége van a Mercedes csapatán kívül is.
Véleményem szerint ezek a híresztelések az olasz sajtó részéről csak azért érkeztek, hogy meg tudják magyarázni azt a képtelenséget, hogy miért kellett egy olyan embert elküldeni, aki végre közel tudta vinni a győzelemhez a Ferrari F1 csapatát. Persze az is igaz, amit Ross Brawn mondott a csapatról miszerint:
“A Ferrari egyik legnagyobb problémája, hogy a sajtó árgus szemekkel les mindent, ami a csapatnál történik, különösen Olaszországban. Saját tapasztalatból beszélek, amikor azt mondom, hogy a sajtó nyomása nagyon intenzív tud lenni Olaszországban.”
Tehát csak egy kimenetelt tudnak elfogadni, az pedig a győzelem, az első hely és az újabb Vb címek. Ugyanakkor valami már éppen elkezdett összeállni az olasz istállónál, de jött Binotto és az új vezetés, akik nem feltétlenül értik mit jelent a Ferrari.
A jelen
Mattia Binotto személyében egyszerre humán menedzsert és egy technikai, mérnöki szemszögből is tapasztalt embert ültetett a csapatvezetői székbe az elnökség, azonban ez nem jelenti azt, hogy mindenre tökéletes rálátása van az olasz szakembernek. Amikor átvette a vezetői stafétát Arrivabenétől, akkor egyből személycserékbe kezdett, és a főbb területekre valamiért csak olasz szakemberek kerültek. De nézzük sorba, kik is ezek a személyek.
Enrico Cardile, aki az aerodinamikai részlegért felel, továbbá most már a teljesítményfejlesztési osztályért is. Őt házon belülről hozták ebbe a pozícióba. 2005 óta van Maranelloban, a Ferrari GT kategóriájában volt mérnök, tervezési részlegen dolgozott, később nyert is a csapattal a Daytona-i és a Le Mans-i versenyeken az FIA WEC sorozatában.
Enrico Gualtieri az erőforrásért felel. 2000-ben szerzett diplomát Modena-ban, ahonnan egyből a Ferrarihoz került, ahol a szimulációs részlegen dolgozott. Ezt követően kezdett a motor részlegen munkálkodni, először folyadék dinamikai és áramlástani csoportokban, majd 2010-től kinevezték a megbízhatóságért felelős vezetővé. 2014-ben került a Forma-1-es részleghez, ahol a motor tervezés és a fejlesztés volt a feladata, ezután nevezte ki Binotto az egész erőforrás csapat vezetőjévé.
Matteo Togninalli a pályán dolgozó személyzetért felel. Ő 2003-ban kezdett a Fiat kutatóközpontjában dolgozni, ezt követően lett járműdinamikai mérnök, majd 2015-től lett felelős a pályán dolgozó csapatért.
Laurent Mekies, elsőként 2001-ben dolgozott F1 közeli csapatnál, még pedig az Arrows istállónál. Ezután került a Minardihoz, ahol többek között Baumgartner Zsolt versenymérnöke is volt, majd 2006-ban a Toro Rossonál főmérnök lett. 2014-ben aztán a FIA-hoz csatlakozott, ahol elsőként a biztonságért volt felelős, majd 2017-től 2018-ig versenyigazgató helyettes lett, továbbá ő felelt az FIA összes együléses kategóriájának sportszabályzatával kapcsolatos ügyekért. Ezután lett sport igazgató a Ferrarinál és valószínűleg az ő munkája az is, hogy az olasz gárda átlépett egy olyan határt, amelyet nem szabadott volna. Miért lehet ez? Mert versenyigazgató helyettesként és sportszabályzatért felelős személyként pontosan tudta milyen szenzorokat helyeznek el, melyek figyelik azt, hogy egy autó szabályosan működik-e.
Ezután pedig még egyetlen nevet érdemes említeni, az pedig Simona Resta, aki az Alfa Romeo-tól érkezett most tavasszal és kapta azt a feladatot, hogy a téli tesztek után szedje rendbe ezt az autót, mely esetén semmi nem stimmelt a szélcsatornában és a pályán megfigyelt adatok között. Mint láthattuk ez sem segített. Ő már korábban, 2001-ben csatlakozott a Ferrarihoz, volt főtervező helyettes és volt innovációs vezető is.
Mindent összegezve, ahogy láthatjuk csupa olasz alkotja ezt a csapatot, egy híján mindet Binotto nevezte ki és mindnyájan a Ferraritól, vagy egy olasz kötelékből jöttek a Scuderiához. Most Binotto azt gondolja, hogy mindennek felügyelője tud lenni és mint egy mátrixrendszerként mindenki felel a saját részlegéért. Ennek bukására azonban már láthattunk egy példát, ezt pedig a Mclaren játszotta el. A Ferrari most kezdett el modernebb irányba elindulni, csak hogy a példa inkább egy Mercedes szintű csapat kellene, hogy legyen. A Mclaren belátta hibáját, hozott egy kiváló menedzsert Zak Brown személyében, egy mérnök zsenit, Andreas Seidl személyében, továbbá Pat Fry és James Key is csatlakozott hozzájuk, akik nagyobb nevek és jó pár istállónál megfordultak már, megtapasztalva azt is, milyen a királykategóriában sikereket elérni.
A megoldás
A Ferrari esetén tehát egy teljes átszervezés hozhatná el a várva várt áttörést. Az azonban biztos, hogy ez nem az egyik pillanatról a másikra fog eljönni. Ha megfigyeljük, a Mercedes esetében ez az építkezés 2010-ben kezdődött és a valós sikerek csak 2013-ban kezdtek el jönni, majd egy évvel később értek fel a csúcsra, hogy aztán azóta is uralják az egész sportágat és rekordokat döntögetve folyamatosan jó úton haladjanak. A Ferrari már 12 éve nem tudja megtalálni ezt a győztes utat és most is egy hatalmas öngólt lő épp magának. A kérdés már csak az, hogy meddig tart majd a türelem Binotto irányába és mikor döntenek egy hosszú távú építkezés mellett. Ami még egy sokkal fontosabb kérdés pedig, hogy a jelenlegi elnökségben lesz-e valaki, aki nem csak az orráig tud látni, hanem egy kicsit tovább is, mondom ezt azért, mert a Ferrari mindig is egy ilyen olasz stílusú hierarchiában működött és ha nem jó a vezető, akkor bizony az egész csapat vakvágányra fog futni. Egy utolsó kérdésként pedig azt firtatnám, hogy vajon a fiatal tehetség Charles Leclerc és az új igazolás Carlos Sainz türelme vajon meddig fog tartani.
A megoldás tehát egy teljes újjá építkezés lehet, amelyben nem feltétlenül kell csak olaszokból építkezni és nem is arra kell várni, hogy egy olyan nagy ágyút meg tudjanak szerezni, mint Adrian Newey, aki soha nem fog egy ilyen helyre menni, ahol korlátozzák a kreativitását. Ez mindenesetre egy hosszabb építkezés, de nem az, amelyről most Binotto beszél. Ez nem építkezés, ez kétségbeesettség, amely után még nagyobb buktatók várhatnak a csapatra. Azt pedig valószínűleg már a vezetőség se vészelhetné át csendben, mint most. A Ferrari drukkerek számára viszont most még nagyobb várakozási idő vár. 2022-ben pedig jönnek a szabályváltozások, amire megint nem tudjuk, valójában milyen szinten tudott felkészülni a csapat. Ezt az évet pedig el kell engedni, az már egészen biztos.
SzB
borító kép: formularapida.net
